Karafiáth Orsolya

BECSAPÓDÁS

„Kívánom azt a hullócsillagot.
El is kapom majd. Épp a föld felett.
Utolsó fénye áttapad kezemre.
Ki akkor hozzám ér, belém szeret.”

Így gondoltam, de persze mégsem így lett.
Bukjon: akartam. Akkor és azonnal.
Bejárható pályák helyett: robaj.
Meddő kráter, árnyékoló betonfal.

Tudtam, hová csapódjon, pontosan.
„Vágódjon át a légen, célra tartva!
Hozzám essen! Legyen pompás zuhanta!”

Fénye kopottra mattult. Általam.
Csak véletlen, mi egyszer összefénylett.
Bárhol legyek, most már hunyjon ki végleg.