k.kabai lóránt

HÓVIHAR

„az a hülye nem keltett fel.”
(vlagyimir szorokin)

nem szabad feladni az
elveinket. nadine már
berlinben él. nem mu-
száj leereszkedni a kü-

szöb alá, ott nincs hó,
és kényszerű lépéseket
tenni, nyirkos, esős idő
van, mint a sakkban.

nem fagy be a wannsee
vize, nem kell kénysze-
rek közt élni, egész té-
len úszkálnak benne a

kacsák és a hattyúk. épp
elég a hivatali álarc.
ostobán váltunk el egy-
mástól, az élet mindig

kínál választási lehető-
ségeket. amint haza-
érek, feltétlen írok neki,
és választhatod azt,

elég volt a megalázot-
tat és megszomorítottat
játszani, ami természe-
tes számodra, nem va-

gyok megalázott, se
megszomorított. s az-
tán nem kell kínlódnod,
ő pedig csodálatos nő,

a tulajdon gyengeséged
miatti szégyentől. na-
gyon szép, csak a jár-
vány nem kínál, még

akkor is, semmilyen le-
hetőséget, amikor úgy
viselkedik, mint egy
utolsó előtti ribanc.