Imre Flóra

ÉVEZREDEK

boltozatos homlokod kék szemed
finom kezed enyhe beszédhibád
elégikus-derűs évezredek
ahogy mondatod új témára vált

és visszautal egy határozód
ahogyan megfeszül a szerkezet
alany és tárgy között ahogy az ott
átértékeli finoman az itteket

és mosolyogsz és mosolygok veled
egymásra nézünk szempillánk se rezzen
pupillánk tágul-szűkül megremeg
nevetés bujkál időkben terekben

és játék minden és semmi se az
nyárég szemed sokértelmű szavad