Imre Flóra

AZ IDŐ

az idő is hidegre fordult
megint csontig átjár a szél
homályban kanyarog a mélyút
rejtőzködne most ami él

sose voltam sötétebb tompább
ilyen kínzón reménytelen
fuldokló szükség űz tehozzád
nem könnyűkedvű szerelem

vállad gödrébe bújni engedj
arcom rejteni mellkasodra
tarts meg minden tagom remeg

nem tart soká addig szeretgess
mint egy haldoklót simogatva
egy kismacskát vagy gyermeket