Aczél Géza

(SZINO)LÍRA

torzószótár

abrak

a tömegétkeztetés régóta nyűgöm talán mert ha emlékeimbe fűzöm a hajdani kiskonyhát a négy porció zamatával s a rántást jóságos tekintettel keverő apró anyukával bizalmatlan leszek minden mással mely a hátam mögött kutyulódik az sem lehet véletlen hogy hiteles táplálkozáshoz magam találtam ki a módit és legjobban ez ízlik sózottan is kicsit megégve mivel minden mozdulatnak higiénés egére odalátok az alapanyag is lehetőleg felderített legkisebb közös osztó önmagában prosztó még ha nem követhetem is végig útját a kiejtett tyúktojástól a röfögő sertésig a menübe valahogy beérik saját toleráns mikrokozmoszod ám naiv nem lévén tudom bonyolultabb kérdés a koszt a hétmilliárdnak ezért aztán némi bizalommal olykor el is indulok egy-két kisvendéglőnek takaros menzának de rettentenek a nagyüzemi méretek hol tucatjával kérnek ott dolgozó barátaim a termékekből ne egyek mivel ők aztán belelátnak hol van vége az intimitásnak s én már lassan állatok utálójaként irigyelni kezdem lovak pofájából a friss abrakot ahogy rágják az ottfelejtett tavaszi illatot

ábránd

nem bizonyos hogy előny ha prekoncepciója formálódik a szavak röptének igaz arányosan megtervezheted meddig fusson sávjában az ének be se száradjon ki se loccsanjon hajazzon némileg a harmóniára de ennek a túlzott igazodásnak végül is az lesz az ára hogy jólfésülten indulsz a csatába az elvárások szerint talán kikezdhetetlenül ám legbelül minden indulatok ellenére megmarad az űr nincs mi felkavar a múlás különös bizsergése helyett lépteid alatt egykedvűen ropog az avar s ha ez nem zavar amatőröm jó ha abbahagyod a művészi pályát hiszen hiányzik belőle egy irracionális ábránd mely még lazán odaköt a napi valóhoz noha deleje már régóta feloldoz a leltározás bürokratikus kényszeréből különös jelzéseket kapsz akár vallásos ember az égből egyetlen kideríthetetlen fogantatású alkotói renddel komolyan bánj az alakító fegyelemmel mielőtt versezeted szétesne mint a rosszul kikevert grízgaluska ilyenkor az író hogyha lusta tisztelet a szavak esztergályozóinak bambán bealussza a sikert már csak azt nem értjük a zseni miként éri el hogy szaladásra bírja a magával eltelt szakmát

ábrándos

az ember a vágyakra beérik akár fűszerezésre a kelkáposzta melynek ízét az éretlen gyerek sokáig elátkozta a híg menzafőzelékek élményéből kifordulva éhesen hosszú előítéleteket gyúrva fodros leveleiből ahogy a befogadás kezdeteire sincs megnyugtató magyarázat mert hol is cseréli markáns céltudat az ábrándos gyermekéjszakákat mikor az elme testetlen éle lemetszegeti a terméketlen vadhajtásokat irreális utakat hiába tárogat elé a képzelt jövendő hiszen a felelősség lassan megnő még a széltolókban is
s ami egy ideig elérhetetlenségével felhevít az majd az álmok ösvényén araszolgatva szép lassan odavan valami különös belső formává kezd összeállni a letisztult akarat melynek mentén nagy képeskönyvként lapozgatja a régvolt csábításokat az egykor magasra törő igen aztán a jövő az is befordul egyszer csak az utcasarkon és szembejő foltos transzparenseit lobogtatva a megalkuvásnak hiába érzed akik magasra
másznak üdvözült tekintetekkel azok is csak egy székre ülhetnek egy seggel s jó esetben együtt szorongatjátok majd a rücskös botot egy fényesre kopott elárvult padon