Imre Flóra

RONSARD MÁR LASSAN ÖTVEN

a bőr a hús a csont erek és idegek
a fájdalomra a test csak alkalmat ad
megsimogattam és elhúztad a kezed
a felszínek mögött az erővonalak

a léleknek csupán projektuma a test
ami fáj végül is csak maga a tudat
de az impulzusok vagy épp vegyületek
áramlása bizony a lélek csak az agy

az a szürkésfehér zsíros és sérülékeny
koponya védte és szorította anyag
de hol a rajzos száj domború ér a kézen
képek szagok színek vagy épp gyöngéd szavak

hol az emlékek és hol az én hol a lét
az az úgynevezett
        Boldog, ki sosem élt.