Petri György

PETRI GYÖRGY HAGYATÉKÁBÓL

2007-ben jelent meg a Magvetőnél a Petri György munkái-nak IV. kötete, benne kilencvenoldalnyi pótlás az I. kötetet alkotó Összegyűjtött versek-hez, nagyrészt ab­ból a kéziratanyagból, amelyet Kiss Ferenc gyűj­tő és antikvárius még Petri életében megvásárolt. A Holmi 2010. júliusi számában, Petri György halálának 10. évfordulójára emlékezve közreadtunk két verset Nagy Mária (Maya) hagyatékából. Ugyan­innen fia, Szalai Péter jóvoltából most egy újabb dosszié került hozzánk, „SELEJT – NYERSANYAG, 82–84” felirattal, és néhány további kiadatlan kézirat, kettő bizonyosan 1986-ból. A nagyobbrészt valóban nem kiadásra való anyagból kiválogattuk, ami megítélésünk szerint az életműnek legalább a függelékéhez mégis számottevően hozzátartozik. Két vers már csak azért is, mert szerepelnek az életműkiadás IV. kötetében, de hiányosan: a Bence György­nek Berlinből írt, mulatságos rímjátékokban tobzódó verses levélnek csak az első szakasza került elő akkor, és a 795–796. oldalon Építkezés címmel megjelent, nehezen kibogozható szövegegyüttesnek most megtaláltuk a tisztázatát, Akkor címmel. Együvé csoportosítottuk az 1956-os forradalom traumájával vívódó három verset. Közülük a Régi idők mozija két változatban is megvan, a gépirat másodpéldányán Petri áthúzta az első két szakaszt, tollal melléírta az új szöveget, majd átlósan áthúzta az egészet. Ezt a második változatot közöljük. A halottkém szól címűt szintén áthúzta. Egykori tanára, az antik filozófiát oktató Simon Endre („Defi”) alakja, nagy tudással párosuló nagy emberi gyengéi is meg­idé­ződnek, több változatban a IV. kötet 819–820. oldalán. Simon Endre 1984. október 25-én halt meg, az itt szereplő – szintén áthúzott – vers ekkortájt íródhatott. Ta­lál­tunk végül egy olyan verset is, amely évekkel azelőtt keletkezett, hogy Petri megtalálta a saját hangját, mégis érdemesnek véljük megmutatni, olyan erővel süt belőle a tehetség. A gépiratra ceruzával felül ezt írta: „Gyuszinak és Annácskának szeretettel Petri György”, és ceruzával írta rá a dá­tu­mot, valamint a kipontozott sorhoz fűzött lábjegyzetet is. Az ajánlás feltehetően Kom­lós Gyulának – a Toldy Gimnázium tanárának, Petri későbbi barátjának – és feleségének szól. (A szerk.)