Villányi László

ÚJ ÉLET

Mártonffy Marcellnek

Nem maradhatott tovább, és elôbb sem jöhetett el,
a megszokott térben még tapogatnia sem kellett,
éjszaka is odatalált mindenhová, néha arra ébred,
álmában érzékelte az egykori otthonosság részleteit,
s hiába tenne szemrehányást valamikori énjének,
csak könyveit menekítette, minden más már
úgyis benne volt, a japán fűz bonyolult zöldje,
a lépcsôk hangja, az ég soha nem ismétlôdô fényei.