Radics

BERLIN,

Alexanderplatz, és fölötte az ég, koronás
medve, Checkpoint Charlie, Käthe Kollwitz
persze, lángol az arcod, látni fogod, nemhogy
látni, közöttük élsz majd színesen, mert
fakóra rózsaszínt fest a lendület, felnéznek
rád és figyelnek, megkérdezik egy kávé mellett,
futsz-e reggelenként Unter den Linden’ vagy
másfelé, beszélj, ahogy szoktál, hallani akarják,
pillangó, te is kéred őket, Libelle,
mondják, és becsapódik közétek Adorján,
reped a bambusztörzs, derékba tört
Szitakötő és varázs, felállsz, Entschuldigung,
hogy ne vegyék észre, cseppfolyóssá vált
a torkod belseje, csak kiköpni tudnál arra
a gyönyörű germán arcélre, mert elveszi tőled
a jó kis Alkotás úti magányt, cinegék pittyegik
az ablakodnál, szólj ki végre, hogy kuss
legyen már, így nem lehet írni, ekkora zajban,
válladra tarisznyát vetsz, pogácsád elfogyott,
helyette laptop, biztos, ami biztos alapon,
sétálni indulsz szép mezőre, Schönefeld (SXF)–
Budapest járat