Nagy Márta

EGYKOR, DE NEM IGAZ

Scarborough Fair-átirat

Bólints felém, ha átkelsz a folyón,
Ördögszekér, cickafark és katáng,
A túlparton él, aki már nem vár rám,
Ő volt egykor a fény és a láng.

Ha szembesétálna vele egy hontalan öreg,
Szürke pulóverben, gyapjú és meleg,
Akár a test, melynek nyoma ki se hűlt még,
Másikat költöztettek a helyére.

Ha elférnék két ország között, cérnavékony
Csíkon – nem hiszem el, hogy van senki földje.
A térkép csak egy piros vonalat mutat, azt
Keresem a rögök közt, ha nincs, rájuk rajzolom.

Ha nem sajnálja a makulátlan bőrét, és hasít belőle
Csíkot a sebem helyére, amit dühömben kapartam el:
Repedés a szájzugban, győztes nevetéstől,
Pedig nem is volt még az a vad leterítve.

Bólints felém, ha átkelsz a folyón,
Ördögszekér, cickafark és katáng,
A túlparton él, aki már nem vár rám,
Ő volt egykor a fény és a láng.