Lázár Bence András

ENGEDNI VAGY TARTANI

Kabátod nem melegít már.
Tél van, vagy alig ősz,
ha fázol is, ha már fázol,
azt hiszem, ballonod túl bő.

Pedig én itt vagyok, a bőröm,
a szerveim, leadják a hőt.
Utánad engedek, mint varrat
csipesz után, de nem bírlak tartani.

Tél van, vagy alig ősz.
Szemedben ágak örvénylenek.
Üres ágak, szél fújt, vihar volt,
leveleink földre hulltak.
Most avarban taposunk.

A reggel fénylik ugyan,
de estére kabátod utánam enged,
nem tartanak ágak se már.
A bőröm, a szerveim
felitatják lábaink nyomát.

Engedni vagy tartani,
hát, nem tudom.
Férfikezek csúsznak
végig a válladon.