Babiczky Tibor

SZÉLKERÉK

Villámlik, aztán mennydörög.
Kitátott száj a ház fölött.
A meggyfa sûrû vért köhög.
Magunkból gyúrtunk ördögöt.

Hová mennek a fellegek?
Ki tett beléjük terheket?
Egy napon majd velük megyek.
Morajlásukkal lettem egy.

Az ég mögött vajon mi van?
Halottak milliónyian?
Nincs szédület és nincs iram.
Törünk, ahogy a jég rian.

Vágyaink tömbje szétreped.
Egyik fele a házba megy.
A másik kívül kap helyet.
Nélkülük teljes hogy legyek?

A kertben szélkerék pörög.
Kitátott száj a ház fölött.
A meggyfa sûrû vért köhög.
Magunkból gyúrtunk ördögöt.