Petrik Iván

ZSAROLÓLEVÉLNEK ROSSZ

megtisztítom a fegyvereimet mindennap
legalábbis azokat amelyeket megőriztem
s emlékszem még hogyan kell használni őket
és minden órában úgy gondolok rájuk
ahogy kilép a betegség nyirkos fényköréből
a dologtalan orvos még ép elmével a perceket
róluk nevezem el miként a szobasarkoknak is
minden pillanatban új szertartás szerint adok nevet
de csendben
hajtom az üres ház fekete párnáira fejem
számolom a száműzetés
lassú éveit
gyűrt újságpapír gyilkos csikordulását
a magányos ész üvegfoltjain
az ellenállás önkéntelen mechanizmusán

egyébként a felnyithatatlan
konzervdobozon dolgozom
és lesem mint a kilőtt szemű kutya
a csónak utca 6 szám alatti udvar
időtlen porában a bokák elkaphatatlan
árnyékát hogy eltávolodhassak tőled és
elveszíthessem porfír ujjaiddal végleg
lefegyverző kegyed

.