Magyar László András

MÉG

Madárdal, zöld háttérre festett
sugárkévés, foszló ködök,
a meztelen, két barna testet
alig látni a fű között.

A lány hanyatt, a szája tátva,
ölén hintáz egy alma árnya,
hozzásimul a párja – karja
szerelme vállát eltakarja.

Némán, időtlen fekszenek,
fény-inga leng álmuk felett,
még semmi, semmi, semmi sincsen,
abból, mi elrendeltetett.