Nádasdy Ádám

GÖRNYEDTEN KIFELÉ

Ezt csinálja mindig, ezt csinálja:
a békességes arcát fölkínálja,
a szelíden pofozgató kezét,
s egy kard, egy meztelen kard fémhegyét.

Ide hordoz mindig, ide hordoz,
a gyóntatószékben mindig föloldoz,
aztán utánam fut, szépítené,
késő, megyek görnyedten kifelé.

Száz betétet pöccent ki a tokból,
ezer megoldást ad, erkölcsi okból.
Én mindig ugyanazt; azt a sebet
nem gyógyítani, nyaldosni lehet.