Nádasdy Ádám

AZ ANYAGISMERET

Ott voltak mind a ketten, egy nagy tető alatt,
szorongattam a sört, szájamban fél falat
pogácsa, rágatlanul. Dörömbölt a rock,
akartam viszonyulni, de bocsánat, ez sok.
Ott álltak mind a ketten, a dagadt, a sovány,
én bárgyún dörgölőztem, remélve, hogy lehány
egy részeg jótevő, s én mosakodhatok
elvonult magányban – aztán ha felragyog
a cipőm és az önbizalmam csillaga,
kigöngyölt térkép lesz a síkos éjszaka,
segít a belátás, az anyagismeret,
hogy én szinkronizáljam mindkettőjüket.