Markó Béla

RÉG NEM SZÁMOLOM

Hó van a kint felejtett abroszon,
ahogy a szél az éjjel ideverte,
ráfagy az arc a jéghideg lepelre,
penész ragyog az edényhalmokon,

kesztyű, kabát a tanítványokon,
mert minden kert a Getsemáne kertje,
s csak hull a fény a borzas verebekre:
hány Jézusom volt? Rég nem számolom.

Hányszor lesz még utolsó vacsorám?
Ki a tanítvány? S vajon ki a mester,
ki önmagára felszegezett testtel

jár-kel, majd meghal idejekorán?
Pucér pléhkrisztus reszket a keresztfán,
kétezer esztendős Pilátus-reklám.