Deres Kornélia

A BÁLVÁNY

A villany körén túlról figyel,
szeme helyén két gerezd sötét.
Vakon született újjá. Ott áll,
rongyingben és körgallérral,
álmos bálvány, készítik a bőrét.

Így élednek fel a halottak,
minden nyár elején a leépült,
vizeletszagú szobákban,
az elmosódott foltokban,
a leszedált szívben, a pakli
tarokkban.

Kisebbek, mint az artisták,
összemennek a mennyben.
Oltárfényképen látni őket,
rettentő bálványok, árnyék
nélkül. Mindegyik éber.

És ahogy egyik bőrből a másikba
lépnek, azt nehezebb megszokni,
mint a sötétet, a szívet.