Lázáry René Sándor*

BARLANGÁSZATI PÉLDÁZAT

A nő kopoltyús változány,
Ám rajta szent kopoltyúk!
De Ő, kiért elkárhozám,
Másnapra megkopott tyúk.

Se lát, se hall, kapar, tolong –
Puhány, barlangi gőte…
Hogy is hihetted azt, bolond,
Hogy tán lehetne Ő te!

A nő kopoltyús, sík, hideg,
Kétéltű, álnok, mérgező…
Érj hozzá, elméd sínyli meg,
Ha szép, hű álmot érte sző!

Vak, foghatatlan lény, setét –
Tétlen pang, s mégis Ő tét…
Homályban hagyja lényegét,
Mint barlangmélyi gőték.

Kolozsvárott, 1877 márcziusában

 

* Lázáry René Sándor 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. 1890-től már főleg Marosvásárhelyen élt – Marossárpatakon hunyt el 1929 októberében. Költői műveinek és írott hagyatékának méltó felfedezése még hosszú ideig váratott magára. Verseinek legelső, bár elenyésző része csak 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból, aztán később mind nagyobb és nagyobb adagokban, de szinte véletlenszerűen, a Teleki Téka titkosított állományából, illetőleg a költő özvegyének, Vajdaréthy Júliának hosszan lappangó hagyatékából, továbbá más, korabeli (részben családi, részben baráti) hagyatékokból is. Igen terjedelmes, bár eléggé szétszórt lírai életműről lévén szó, még a Lázáry-versek és -verstöredékek számát tekintve sem bocsátkozhatunk számításokba, sem előzetes mérlegelésekbe, mert a már-már egésznek mutatkozó szövegkorpusz még újabb meglepetéseket is tartogathat – földolgozása roppant időigényes, hosszú évekre rúghat, ám kétségtelenül folyamatban van. (Közzéteszi: Kovács András Ferenc.)