Závada Péter
ANYAVERSPRÓBA
A vers a télről annyi bőrt lenyúz:
„esőkbe bújik”, és „ereszbe fagy”.
Nem számolom, talán jövőre húsz
mosódik el, hogy így, temetve vagy.
Egy álomalkalom: borús közért,
a hentesárupult, cukorkapolc
– nézem a tükör domború körét,
és benne téged: látlak, ott pakolsz
egy messzi sor mögött (a matt kövön
a rácsos műanyag kosár telis-
tele), s magam hiába győzködöm,
hogy most, ha látlak, akkor látsz te is.
