Vörös István

TÉVEDÉSEK

A magas háznak rövidebb
az árnyéka, mint az alacsonynak,
és a lapos tetőn nehezebb járni,
nem a meredeken. Hegynek fölfelé
futok, nincs akadály előttem.
Végig a földszinten vagyok, aztán
az első emeletre kötélpálya
emel, nyáron sok itt a hó, de most
csak felhők, felhők, felhők.

Elszalad mellettem egy vakond,
a föld alól pacsirta néz ki
egy pillanatra. Jó nem tudni
mindent. Jó nem tudni semmit.
Nem jó tudni valamit. A valami
úgy vándorol a gondolatok közt,
mint szilánk a sebesültben, sőt
a sebesült unokájában, aki megörökli
ezt is a házrésszel, szőlővel,
kézformával együtt.