Markó Béla

A SZENT MÁRK TÉREN ANNÁVAL, BALÁZZSAL

Kapuk, kövek, vasak a víz alatt,
és egyfolytában nyirkos, ami volt,
víz tódul szájába, ha felsikolt
lent valaki, s ránk forrón tűz a nap,

a turisták is világítanak,
ha egy-két zacskó galambeledelt
megvesznek, olcsó mennybemenetelt,
a kukoricaszemek izzanak,

ahogy az Úr kövér galambjai
hajlandók ezért rápiszkítani
a kuncsaftra, kit meg kell váltani,

s mi is már egy-egy villogó fehér,
kukoricával teleszórt tenyér
vagyunk, s a csőr, mely vissza-visszatér.