Kücsi Simon Pál

LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ

Tisztelt Szerkesztő Úr!
Nevem Simon Pál, egy kis hevesi településen születtem, Simontanyán. A térképek nem jelzik, egyforma messze van Domaházától és Váraszótól. Szüleim balesetben meghaltak, amikor még egészen kicsi voltam, Linna neném költözött hozzám a kiürült házba, ő nevelt, és ő hívott sokszor Kücsinek. Gondoltam, hozzáteszem a nevemhez, hogy jobban meg lehessen jegyezni.
Szilaspogonyban jártam általánosba, tanévekben leköltöztem Piros nenémhez Ceredre, onnat jártam át diákbusszal. Híres diákja is volt rég az iskolának, Tőzsér Árpád, aki egyik példaképem . Gimnáziumba Egerbe jártam, az informatika érdekelt, de még az érettségi előtt súlyos és gyógyíthatatlan beteg lettem. A zárójelentésből másolom: sick building szindroma a bajom, de igen nehéz formában. Ma már semeddig épületben meg nem maradhatok. Amadé bácsival és a feleségével birkákat hajtunk a tarnai baratonyban. Igen nehéz élet ez, mert a tél szörnyű hideg volt, és a környéken szakadozik a térerő. Ez a Wifi halála.
Verseket sok éve írok, olvasok is, Sinka Istvánt, Illyés Gyulát, Oravecz Imrét. A fiatalok közül nemigen tetszik senki. Talán még Grecsó Krisztián verseiben éreztem, hogy van benne föld és levegő, de ő is, ahogy tudom, hamar elhagyta. Verseimet sosem küldtem senkinek, nem gondoltam, hogy kellene. De az ősszel úgy esett, hogy a kutyák, látom, kerítenek valamit, és a bozótból egyszerre kitört biciklin egy izzadt, veres képű ember. A kutyákat már ütte is volna agyon, de gyorsan visszarendeltem őket. Aztán csak a szemét merítette. A laptopot figyelte a szamár hátán. Wordben egy versdarab volt megnyitva, azt. Beleolvasott, kérdezte, hogy egyebem van-e, hát mutattam még. Ő mondta, hogy feltétlen küldjem újságokhoz, és már írta is az emilcímeket. Nézem a papirost, ő meg ugrik, megy. A nevét nem mondta, én ökör nem kérdeztem. Ezért ez a sok magyarázkodás, ahelyett, hogy reá hivatkozhatnám. Mellékelek tehát néhány verset, nekem idehaza jók, aztán hogy az újságban megállnak-e, nem sejtem. Kérem Szerkesztő Urat, írja majd meg nekem.
A lapot csak a netről ismerem, errefelé nem is hallottak róla, de amúgy, amit néha értek belőle, tetszik. Kérem, ha szemétre dobják is a verseimet, írjanak róla. Ennek reményében ígyen üdvözlöm mindüket.

 

HOBBITEHÉN ESTI ÉNEKE

Jóska bácsiéknál
bőg a tehén
alföldi állat
nem tudja megszokni
hogy Noé szőlője alatt
mindenfelé ferde az udvar

Jóska bácsiéknál
szédül a tehén
forgolódik mint aki megkergült
mert akárhogy fordul
mindig úgy érzi
hogy valamelyik lába rövidebb

Jóska bácsiék nem
állattartók
csak hobbiból tartják a tehenet
kutyát csüngő hasú disznót
hullámos papagájt pávát és tukánt
de ha már ott a ló hát befogják
és a tehenet is megfejik
ámbár a tejét nemigen veszik
azt hiszik a falusiak hogy kergekóros
azért forog folyton

pedig csak az a baj hogy
Jóska bácsiéknál
szédül a tehén
a hegyoldalon

nappal legyengül és abbahagyja
de ahogy közeledik az este
már fájó torokkal elvékonyodott
hangon ahogy a haszki vonyít
belekezd esti gyászdalába
elnyújtva bőg a hobbibarom