Kücsi Simon Pál

LAKIK EGY LÁTNOK

lakik egy látnok a gépállomáson
négy bála kőmosott hollandi ruha között
amit géprongynak vásárolt még a téesz
de mikor megszünt ezt már nem volt érkezésük
megbontani az egyik napról a másikra elbocsátott
gépkezelőknek

én egyszer beletúrtam mert smaragdzöld
franciabársony csücske látszott az egyik kötegből
tűzött hátú húzott derekú titokpántos estélyi ruháé
Ágicát kit nemrég egy parkolóban leltek felmetélve
egy ilyenért Berkó Laci abban a világban egy hétig
toszogathatta

május óta egy látnok lakik a rongyban
tarján felől jött kerekes bevásárlókocsival
abban húzta-tolta újságkötegeit és reklám-
szatyrait fene tudja miféle sok szeméttel
és társát aki rongyfészkén ült méla pofával
serclit a macskát

az feltalálta magát hamar egeret pelét fog
végigzabálja a szomszéd házak kutyatálait
de a gazdája hogy min él azt meg nem mondom
délután a kocsma elé áll arccal a fakerítésnek
nem kér nem szól a fröccseit soha ki sem fizette
meg se köszönte

ott él mellettünk ez a látnok a rongyban
egyszer szó nélkül kihúzgálta azt a zöld
bársonyruhát a holmimból és azóta nála van
csak morzsolgatja az ujjai közt és összehord
hetet-havat a gleccserekről a sarki jégről vagy a
csillagos égről

nem messze a kis bivaksátortól melyben élek
haldoklik fél éve a rongybálák közt ez az ember
úgy emlegetik faluszerte ja persze a látnok
beszéltetik fröccsel itatják de közelest ha kinyúlik
félek nekem kell a leghidegebb télben a fagyott
földbe temetnem