Kücsi Simon Pál

A FULDOKLÁS
MÓDSZERTANA

azt gondolnád ha fuldokolni kezdesz
hogy a legjobb mélyeket lélegezni
pedig éppen hogy így lesz egyre rosszabb

meg kell állnod járj bár egy menedékes
kapaszkodón először is guggolj le
lélegezz orron és engedd ki lassan

úgy húzd a szád ahogy a lányok fütyülnek
ahogy fujkálnak hang nélkül erővel
ereszd magadból ahogy az ételt hűtöd

azután lassan támaszkodva állj fel
és behunyt szemmel lélegezzél lassan
érezd a fenti levegő nyugalmát

északnak állj mert minden levegőben
keverve van a nedves és a száraz
a hegyről jött és a fülledt mocsári

szűrd ki a tisztát szárazat és nyerset
és egész testeden késleltetve hajtsd át
míg úgy nem érzed mintha már aludnál

a szemed ekkor sem kell még kinyitnod
várj míg magától megtágul a szemrés
és szinte még a szemhéjon át fényt látsz

akkor aztán lélegezhetsz egy mélyet
mosolyodj el és nézz az állatokra
a birkák szétszóródva mind legelnek

a szamár áll és csak a földet nézi
a fülét jártatja de azt se gyakran
a két kutya meg ül és vakaródzik

egyik sem néz rád te is csak pihengess
nézz erre-arra szoktasd magad a tájjal
ismered jól de neki megint új vagy

hogy visszajöttél még ne szólj a kutyáknak
és ne is füttyents csak a fülüket rázzák
és elfordulnak tudják azok a dolguk

ha nézelődve szemük megakad rajtad
ha oldalazva a lábadhoz jönnek
feléd szagolnak hozzád dörgölődnek

megrázkódnak nagyot ásítanak
mélyből néznek rád farkukat csóválva
akkor mehetsz folytathatod a dolgod

veregesd meg az oldalukat hátuk
szemükben látod hogy most egy időre
kilevegőzött a halál belőled