Suhai Pál

NAGYVÁROSI SÉTA

Nagyvárosi séta közönséges látványokkal és még közönségesebb tennivalókkal. Bevásárlás, kutyasétáltatás, galambok etetése. Elhullajtott morzsáidért éhenkórász galambok verekednek. Szegény hajléktalan, jellegtelen nagyvárosi galambok. Nem szelídek, nem is vadak, díszesek, mégse szépek. Szelíd és szép a szürke vadgalamb, a gerle. És szelíd a vaddá szelídített postagalamb is: padlásterek, ketrecek foglya. Naphosszat raboskodik, de ha kirepülhet, több száz kilométert is megtesz, s „órára” pontosan hazatalál. Ilyen szenzációt a nagyvárosi utca nem ígér, s aligha produkálhat. Néha mégis megesik, hogy lejön a hegyekből a farkas, pórázon sétál, marosvásárhelyi nagylány vezeti a Rákóczi úton.

Örülhet kiskutyád a társnak, a távoli, a jó rokonnak, máris szimatolná, vezetné hozzád. De benned a kíváncsiságnál és a falkavezéri öntudatnál nagyobb az óvatosság. Hamar eloldalogsz hát, csak szagot ne fogjon. Esik is már: kipattintod rugós esernyődet. Ványadt denevérlebernyegéből kiröppennek most a kések, kirobbannak az ijesztő karmok. Látja kutyád a jelenést, féli. Fejed fölött a fenyegető atavisztikus árnyat. A lomha rebbenést kezedben. Lassú szárnycsapását a hatalmas sasmadárnak. Így vonulsz a nagyvárosi utcán közönséges célod felé. „Sétálsz”. Körötted mindennapi kép, szokásos forgalom. Elhullajtott morzsáidért éhenkórász galambok verekednek. Közönséges nagyvárosi galambok.