Kun Árpád

MESE A SZABADULÁSRÓL

A motor néma, vége az alagútnak,
de az út menti fák motorhangon zúgnak.

Csillagokba látok, sok millió évbe,
hogy felszáll a kocsim, alig veszem észre.

Szállok magam is a felnyíló semmin át,
visszaröpít az utolsó kíváncsiság

megnézni, hogy mi történt az alagútban,
ahol az életemtől megszabadultam.

Emberek gyűlnek ott, benéznek a roncsba:
a kormánynál holttest előreborulva.

A véres fej kilapult légzsákon hever.
Hogy nemrég az enyém volt, már nem érdekel.