Gergely Ágnes

FÖNÍCIAI ESTE

Az a harsona reggel óta zúg.
Föníciát nem védi bűntudat.
Már nem bírják a népet a kapuk.
A víz nem bírja a hajóhadat.

A kikötő, a város porig ég.
Hold emészti, amit a tűz kihagy.
A hullámokat elvágja a szél,
és bőgeti: Astarte, merre vagy?

Mást áhított a jósda végzetül.
Vágy és vezeklés nem találkozik.
A rémület a főárbocra ül –
Astarte, merre vagy? Mért nem vagy itt?

Egy késő villám bevetésre vár.
Jót tenni nem jön senki más ide.
Csak a rabló, a régész, a sakál.
Fönícia halott, mert nincs hite.