Csobánka Zsuzsa

TÉTOVA H

A szív ékszíja rugalmas,
ha kiold, újrafeszíti az éjjel.
Bemenni hozzá annyi,
mint hazáig gyalogolni a körútról,
alig negyedóra, a frissen metszett bokrokat
zörgeti közben a szél.

Odébb már vannak rügyek, amerre tartok.
Zsibognak, tele a fejem,
mi sokat akartam elmondani,
és hogyan tettem le róluk.
Egy ágyhoz beszélni olyan méltatlan,
legalább a lepedő eszükbe juthatott volna.

De csak le van takarva.
Hűl helye, langyos, emberi.
Ha közelebb lépek, egyre melegebb,
mint a gyerekkori játékban.
Megtalálom e szavakat is,
hogy felhólyagosíthassa a szám.

Lesz, akit én hűtök.
Lesz gumimatrac is a kiválasztás ellen.
Nézem a monitort, mintha a tenyere lenne,
idáig hallom, hogy változnak a vonalak
bölcsen benne, mintha bennem.
Összeér két sodort szál.