Miklya Zsolt

ÉLŐBESZÉD A PÉLDÁNYSZARVASOKRÓL

KD „Halotti beszéd”-ére egy napihír kapcsán

„…a Fővárosi Önkormányzat december végén azzal bízta meg a Margit Híd Konzorciumot, hogy bővítse ki, dolgozza át a beruházás 2008 májusában elkészült megvalósíthatósági tanulmányát. Mindezt áfa nélkül tizenkilencmillió forintért. Az indoklás szerint azért kell nyolc példányszarvasban elkészíteni a tanulmányt, mert a Margit híd felújítása menet közben úgynevezett nagyprojektté változott. Ez azt jelenti, hogy a beruházás uniós támogatásához Brüsszel jóváhagyása is szükséges, mégpedig azért, mert a felújítás költsége időközben megemelkedett. Ehhez pályázatot kell készíteni, amelynek kötelező eleme a kibővített tartalmú megvalósíthatósági tanulmány – írja a Magyar Hírlap.”
(MTI, 2010. január 16.)

Látjátok vagy nem, az előbb még megvolt,
de mint ingem mandzsettáján a meggyfolt,
már halványul bennem ez a találó,
menet közben nagyprojektté váló
felújítás
adta tett,
ez (az) összetett
kifejezés.

Nyolc példányszarvas. Okuljatok a glédán.
A szarvas nyolc-, sőt sokszorosítható példány,
mi megvalósíthatósági bizalommal él,
mint nagyprojektben a híd, partok között a szél,
mi összeköti és elválasztja a főt,

e két agylebennyé váló várost, még idő előtt.
Mielőtt szemet hunyna Brüsszel, fordul a szél,
nézd, int a kéz, a kifürkészhetetlen szeszély
példányszarvasát
projektálja át
az időn, a téren, a folyó titkain,
min át- meg átvillan egy-egy kis kabin.

S míg fedélzetfényben ül és hallgat, és a könyök
nem moccan, a Duna csak foly, és százezer örök
mécs úszik setéten tova,
hogy honnan és hova,
azt nem tudhatja, ki pályázatot ír,
legfeljebb ha elfogy keze alól a papír,
a híd, a tér, a hajó, a város, a sziget.
Ahogy duzzad, majd fogy a nagyprojekt,
vörösbor csöppen a fedélzet öntöttvas asztalára,
a tanulmány felett még cigarettafüst és pára,
„Úgy hozzátennék még valamit”, „Hát tegyed”,
„Nyolc példányszarvast írok, ugye lehet”,
„Hát persze, csak írd, te vagy a hetedik,
a nyolcadik meg, hipp-hopp, eltűnik úgyis.”

Keresheted, hol itt, hol ott, az árnya
kísér csak Távol-Keletre, Afrikába,
szarvasbőgéskor a múltban és jövőben
mindenki bőgött és bőgni fog, csak ő nem,
a nyolcadik
példányszarvas agancsán a fény setét lik,
mely nem teremt több duzzadó projektet,
bár újjáépül a híd, díszítve Budapestet.

Hol volt, hol nem volt, egy tündérmesében,
nyolc példányszarvas született meg éppen.
A nyolc az egy megvalósulni vágyó
híd lelke volt, a semmit intonáló
sóhaj fölött, mi vala és lőn és lészen.
Futok majd, át a hídon, akárcsak régen,
futok, mint kéz alól a példányszarvasok.
Át a hídon. A hídon futok
majd egyszer át egészen.
Nyolcan futunk. Jaj, legyek már készen.