Varga Mátyás

HERZELOYDE-HANG

m. i.-nak

vétlen szál. ujjamra csomózva. alig enged. | húzom magamhoz, fejét a ruhámba. szorítom az ölembe. csak azt. | túrnám végig rövid haját. arcán a borostát. dörzsölném. | mind kettőnknek. | de még a bőrét akartam. hogy fájjon. mert ha van mód, majd el múlik. | és hogy nem jó neki. itt nem jó neki. már semmi. | féltem minden nappal. halogattam. | és hogy majd történik talán, ami meg ment. szerettem volna. | mint ha már rég óta csak haladék. és most fogyott el. egyszerre. | a test szagát, amit ki választ. érezni. | ha beteg lenne, vagy haldokolna, hogy siratnám. ha meg halna, gyászolnám. egyedül. | nincs, amit ki ne bírnék. mosdatnám, kötözném. | és húztam magamhoz. túrtam bele. hamar ki csúszott. | szép a férfi koponya. szeretem fogni, tartani. simogatni. a formája. | húztam, de látszott, hogy nem jó neki. | feszes volt. az izmok nem engedik, gondoltam. várja, hogy. és hogy túl lenni akar csak. így volt leg rosszabb. erre gondolni. | simogattam a fejét, de nem oldódott. | ez már nem az, ami volt. hogy már az utolsó után. | váratlanul ott. mert az utolsóról akkor még nem derült ki. | legalább ez lenne. mert így tudnám, mi ér véget. | öleltem a fejét. jól esett fogni. | simogattam a borostát. | fiam, kicsi fiam. mondogattam. de ezt inkább csak meg szokásból. | mert jobb volt. | az apját ennyi idős korában
még nem láttam. | férfiak szoktak ennyire. félni hirtelen egy másik férfi testtől. | ez az én húsom. hát még ez is meg csal. | és szorítottam, csókoltam magamhoz. | ismerős. ismeretlen. a kopaszra nyírt férfi fej. arca az ölemben. nincs szeme, szája. nem hall. annyira vétlen. | hogy jó lenne egyszerűen nem emlékezni. | de még nézni fog. valamit mond. úgy megy el. | vagy ha szó nélkül hátrál csak, ki lehet e bírni? akkor majd meg marad soká. és az ilyen nehezen kopik. el lep mindent. ki irt. | eressz el. eressz el, vétlen szál. | nem láttam apádat ennyi idős korában. nem ismerlek benneteket. | öreg ember fejét még nem fogtam. | eressz el.