Takács Márton

GORCSEV IVÁN ROSSZ NAPJAI

első

tekintve szebb napjainkat, talán nem akkor kéne,
hogy eszembe juss, amikor reggelente gyalogolok
a végállomás felé, az erős vizeletszagban.
ne érts mindig félre, nem az illatod volt rossz,
és talán arról az italboltról sem illene ilyet mondanom,
ahová dolgaink végeztével éjjelente jártam.

egyre többet hibázom. legyen szó bevásárlásról,
vagy a hétvégi házibulikról, amiket rendszerint
végigülök a borfoltos konyhaasztalon, és arról
beszélek, milyen volt veled egy néma szeretkezés.
szóval a bevásárlásnál, ott is sokat elidőzöm
a szívbarát margarinoknál, van úgy, hogy
ki is próbálom őket, de idáig egyik sem használt.
most leginkább a hentespultban bízom, képes
vagyok órákat eltölteni özvegy bélánéval,
és a legvégén megkérni, hogy a fél kiló csirkemájhoz
még tegyen legalább harminc deka szívet.

persze ezek aligha segíthetnek rajtam, mert valahol
mindig észreveszlek, például tegnap, amikor utaztál
a mozgólépcsőn, mögéd álltam, hallgattam,
ahogy időnként hamisan énekelsz.
aztán hívott valaki telefonon, és te úgy szóltál bele,
ahogy nekem szoktál. egy női hang válaszolt,
ez engem valamiért egészen megnyugtatott.

nem tudom, neked mi juthat eszedbe a szagomról.
remélem, nem a mindig hideg október,
és nem az északi szoba, ahol a legvégén sietve
megcsináltalak. néma voltál, és nem mentem el.
hajnalban felébredtem, néztem a hátadat,
megszámoltam az összes csigolyád.
az aljához érve utoljára eszembe jutott
egy másik lépcsőház, ahol a kezem először
az öledbe csúszott, egy kérdő mondat után,
már úton az első állítások felé.