Rácz Péter

OTT BENT MÁR NEM ÜL

egy éve még csak, hogy hátát a hideg
tűzhelynek támasztva két karja közül
fejét kiemelte: nem tudott felállni
szomorú majomszeme volt és azt mondta
már nem baj, ha fázik, és nem fáj az éhség

elveszni készülő kutya
várja, ami rá vár

ilyenkor nincs szó, csak közöny
az állott levegőben
és lassan múló idő

aztán a platnira tetted az ajándék bejglit
többet oda nem mész, mondtad