Lackfi János

ZSEB-ISTEN

Lévai Halmarának

Kell valaki, akinek
kivalljam a titkot,
ami el nem mondható,
kikottyantom hipp-hopp!

Ő majd nem adja tovább,
ember benne bízhat,
kéjjel nem színezgeti,
pletykát sose hízlal.

Nem röhög hátam mögött,
és ki sem röhögtet,
nem bírál és nem ítél,
nem tekint kölyöknek.

„Segíts rajtam, Istenem!”
– vonítok bajomban.
Ez már azt jelentené,
végleg padlót fogtam?

Ha magamban sem hiszek,
rángok tehetetlen,
sok kacat közt meglelem
Istent a zsebemben?

Ki nincs, nem árthat nekem,
ezért bízom benne.
Kitaláltam, mégis van,
jobban, mintha lenne.