Radnóti Miklós versfordító-pályázat

Wystan Hugh Auden

ÉJSZAKAI VONAT

Át a határon, csattog a vágány,
Jön a postai csekk meg a pénzutalvány,
Levél a gazdagnak, levél a szegénynek,
A szomszéd lánynak, a bolti segédnek.
Fel, Beattockba, cammog egyre:
Lassú, de időben felérhet a hegyre.
A földeken át, keresztül a lápon,
A háta mögé sűrű gőzt lapátol,
Csönd-mérföldeken át horkol, zakatol,
Szélfújta vidéken a magas fű lehajol.
Ahogy közeleg, a madár odafordul,
Felméri vagonjait a rekettyebokorból.
A collie terelné, de meg se rezzen;
Tovább bóbiskol, a mancsa keresztben.
A tanyán se riadnak föl az emberek,
De egy asztali kancsó meg-megremeg.

Friss a hajnal. Felért a dombra.
Glasgow-ba ereszkedik lefelé most,
A darurengetegben robotoló hajóvonták felé,
A sötét gyármezők felé, ahol a kohók
Gigantikus sakkfigurákként magasodnak.
Egész Skócia vár rá:
Sötét szurdokokban, halványzöld tengeröblök partján
Sóvárognak a hírre.

Szerelmeslevelek, szakítólevelek,
Köszönő levlapok, banki kivonatok,
Tértivevényes, ajánlott, portós,
Esküvőmeghívó, termékkatalógus,
Hirdetett állásra pályázó fogorvos,
Szívügyben esengő, rátarti, morózus,
Együtt mind, ami pletyka, mind, ami fontos,
A köznapi károk, a pénzügyi hírek,
Arcok a margón, hétvégi diák,
Férj üzleti úton, nyaraló diák,
Skót körbélyegző, francia bélyeg,
Unokák, nagynénik, menyek és vőfélyek,
Alföldi parte, felföldi parti,
A tengerentúlról, a Hebridákról
Tucatnyi színű boríték meg papiros,
Itt a liláskék, a fehér és a piros,
Van lankadt meg lelkes, meg csípős meg cserfes,
Van szívét kiöntő, hűvös, győzedelmes,
Géppel sokan írnak, kézzel kevesen,
Van, aki gyöngybetűkkel, de egy szót se helyesen.

Ezrek alusznak még,
Szörnyetegekről álmodnak,
Vagy esti teáról, a barátokkal, kedvenc helyükön:
Alusznak a dolgos Glasgow-ban, ékszer Edinburghban,
Gránit Aberdeenben,
Álmodnak egyre,
Felébrednek hamar, levélre várnak
S ha meghallják a postást,
Mindenkinek szaporább lesz a szívverése,
Hiszen ki ne félne, hogy elfelejtik.

Imreh András fordítása