Sumonyi Zoltán

LINZ, 1843

A száműzött Batsányi emlékére

A Landstraße huszonnyolcból,
Emeleti ablakán
Nyolcvanéves üveg-ember
Néz a távozók után.

Kellemetlen októbervég,
Délutáni szél, eső.
Az Orsolyák templomtornyán
Minden forma széteső.

Most lemenni, megmozgatni
Zsibbadt térdet, derekat?
Esztelenség. Spalettázva
Minden ablak, kirakat.

Balra, alig ötszáz lépés
A Hauptplatz, a paloták.
Tér után a Duna sötét
Vize Bécsig, és tovább.

Jobb felé, a főút végén
A Volksgarten bokrai.
Népliget, vagy Népkert, így kell
Magyar nyelven mondani.

Rá se nézhet, úgy feldúlták,
Állványerdő az egész.
Majd vaspálya indul onnan,
Mondják, hogy jövőre kész.

Négy éve ott sétáltatta
Csúz gyötörte asszonyát.
Kapucinus templomkertben
Átkarolja cipruság.

Itt, a Bischofstraße éppen
A sírjáig elvezet.
Bécsig úgysem, s lejjebb végképp,
De a sírig elmehet.