Petrik Iván

REMIX

(zsoltáros)

meghanyatlott fal dűlő kerítés mellett állok
az én félelmem tiszta megáll mindörökké
mert nem repülő nyíltól félek és nem csodálkozom
ha a hegyek mint a viasz megolvadnak

elenyésznek a napjaim mint a füst
jövevény vagyok a földön tágas téren járok
de lelkem porhoz tapad és elmélkedem
miért lettek tenyérnyivé napjaim

akiket ellenségeimnek mondanak nem ellenségeim
kövér az ő szívűk mint a háj és ülnek körülöttem
mint bagoly a romokon kenyerük megevéséről is
elfelejtkeznek és tele pohár vizet szürcsölnek

patak fut át felettünk mint háztetőn a fű
földünk megtermi gyümölcseit magunkra maradtunk
legszebb bűneinkkel vagy nincsen csak egy is
és azt is megeszik mintha kenyeret ennének

nélkülük olyanok napjaim mint a megnyúlt árnyék
mint a hold mint a felhőben lévő bizonytalanság
füves legelőkön csendes vizeken járok az út
mellett való patakból iszom onnét emelem fel fejem

ember mit árthat már nekem