Petrik Iván

AQUARUM DECURSUS

(mindig máshol)

a lehetőségek törvényszerűséggé bonyolódnak
a zuhanó patak bőröd alá ér és szét-
szakad tucatnyi mérgező ágra s mint a nedvességtől
csillogó földben testedben járatok nyílnak kifelé
az eget nézed tarkód beleüszkösödik a mocsárba

a törvényszerűségek lehetőséggé egyszerűsödnek
a partromboló folyó gödrös kanyarulatával azonos
tested íve hajad folyik tovább mint iszapfelhők
hullámzó lomhasága szemüregedben harcsa vár tarkódon
tábort üt néhány éhes kannibál

(és városunk kitapinthatatlan törvényszerűségei
lehetőséget adnak arra hogy ne érezzem otthon magam
és bolygónk lehetőségeiből törvényszerűen következik
hogy máshol se jobb)

de máshol mégis mindig jobb nincs megállás
ott a kékre festett hold alatt állati égövek
helyett földre írt félkörívek rejtenek tófenéken
kikötőt felhőkben kiszáradt vádikat
madzagon lógó öreg viharokat
és a zúgó lápvidéki rejtjelek feloldják
magukat szép sorban
kutya szalad így előled
ugat ellenségesen

közben az elcserélt holdat látom
egyszerre
mindenhonnan