Jónás Tamás

A MESTEREKNEK

bosszant a nyár. a lázad enyhe
még nem hat az ősz seduxenje
a nyugtalanság percekig tart
még csodálod a díszes udvart
a nők kacér cseresznyefák még
a lombhullás feslett ajándék
tudod a szélben hogyha reszketsz
csak pár hét és hangos szüret lesz
a tűz mellett visít a banda
még nem hagytak egész magadra

nyüzsög az ősz. a férjes fényben
ragyog a titkos nyári szégyen
folyik a barna mézes emlék
tenyérbe illő sárga zsemlék
delet kondít a láb harangja
még szorgos a szív mint a hangya

szuszog a szeptember. az ég
mosásra kékíti a tenyerét