Magyar László András

HÁZIAS ÉS EGYÉB ÁLLATOK

Ürü
Bámulva a bürü lékét,
s lent a sebes, sürü lét, épp
elpottyantva ürülékét
éli ürünk ürü-létét.

Kígyó
S. T. iránt vágyra egy kígyó gyúlt,
ám vágyából egyhamar kigyógyult:
az ágyáról lekergette S. T.-t,
mások köré tekergette testét.

Rém
Titokzatos rém lakja erdeinket,
indás homályból leskel zöld szeme,
létünkbe lépve mind megenne minket,
ha rágondolnánk: testet öltene.

Csörtetve-fújva vagy puhán ügetve,
járná a zölden gyűrüző időt,
hát el ne képzeld, hisz ha megszületne,
nem lenne szó, amely legyőzi őt.

Teknőc
Míg Akhillész s a teknőc lépte fenn
aporiába torkoll, s végtelen
versenyfutásuk ma is tart talán,
a hérosz meghal Trójának falánál,
a teknőst meg bekapja egy falánk száj,
vagy étek lesz egy ínyenc asztalán.
Vagyis, mi fennebb régiókban áll helyt:
a Dichtung, ím, letojja azt, mi Wahrheit –
én legalábbis így tapasztalám.

Turul
Nyolcvankilencben volt remény,
boldog jövőt ígérni volt ok,
de lám, a nemzet alfelén
barnállnak még a régi foltok.
S míg bamba kéjjel üldögél
a szagban, mely belőle árad,
felette már a hűlt dögér’
kereng a bősz turulmadárhad.