Erich Arendt

AMFITEÁTRUM

Bántó,
téglavörös.
És minek van súlya:
minden oszlopifjoncnak
a földön!
A fogóháló alatt,
örök gladiátor,
ez a hideg!

A metszés
az érzéketlen felület mögött
− reggel és este
koporsóvékonyan −
kettészakítva
az eget.

Keleten
mintha villám söpörte volna félre
az elveszett
felhő.

Lemondás.

De legbelsőbb a közép,
ami bátorságot ad
az időben mozdulónak:
repüléstiszta
a maroknyi madár.

Nála csak a közép nagyobb,
testét belevakítja
szemed mélyszöveteibe,
a meztelenség
sötét tekintetében
a komolyság, körös-körül
az üveges vonalak
a tenger szegélye előtt…

felrobbantja
lélegzeted.

Schein Gábor fordítása