Nádasdy Ádám

BOLDOG, BOLDOG IDŐK

Anyagtalan szorongás –
boldog, boldog idők!
Befűzetlen cipők,
izzadt, tavaszi zsongás!

Kibontanám kezéből
a könyvet, hírlapot;
aranycsészét adott,
iszom a tenyeréből.

Képtelen szomjas érzés,
áthajt a városon,
magammal vonszolom,
tapasztja rám a féltés.

Ez a harc lesz a végső,
ó, mély, gyönyörű szem!
a víz alá viszem,
görcsösen ráng a légcső.