Markó Béla

GÖRÖG PARTON BALÁZZSAL

Nézzük a tengert: egy távoli lángot,
ha gyúl a reggeli nap odaát,
partra vetett hal hófehér hasát
s egy remeterákot, csak ennyit látok,

és végtelen vizet, megfejthetetlen
hullámokat, néhány színes követ
és világoskék láthatár-övet
körös-körül, üresedő szívemben

csupa fenséges, kusza törmelék,
míg aranygyapjút gyújt a messzeség
ujjongó kisfiamnak, izgatottan

mutatja hőseit, telis-teli
lándzsákkal a víz, s én egy tengeri
sün tüskéit látom csak a homokban.