Pollágh Péter

POLIPOS FÁK

Ma született,
végre róla szól a nap:
Mi lett volna, ha
másra kell szavakat találnia,
nem a spórolásra,
csak egy fára, egy októberi
kopaszra, egy sutára.

Kásásan beszél:
biztos végre megette
a fejemről, annyit mondta,
a kását. Ágak, polipos fák
fogják át a nyelvét,
évgyűrűk a szavak ujját.

Többé nem is gyertyák,
ujjak nőnek, ütnek át a tortán.