Kun Árpád

MESE PORRÓL, KŐRŐL, VÍZRŐL

Porból lettünk, porrá leszünk.
Amíg voltak, az istenek
kőből lettek, s a norvégok
azóta is kővé lesznek.

Rajtuk nem átok teljesül
be, csak a példa miatt nem
porladnak el. Országukban
minden szikla járni akar,

s ők maguk mozgó kövekként
kísértenek haláluk után.
Ja, és válhatnak még vízzé,
hogy aztán megfagyhassanak,

mert a jég a legboldogabb
valamennyi kristály közül.
Koporsójukból forrás tör
fel, végtelenített könnycsepp.

Magát siratja a halott.