Förköli Gábor levele

Tisztelt szerkesztőség!

Förköli Gábornak hívnak, nemrég újra kezembe akadt a Holmi 2008. áprilisi száma. Ebben olyan jelenségre bukkantam, amely a magyar folyóirat-irodalomban kuriózumnak s izgalmas eseménynek számít, ezért is gondoltam, hogy majdnem egyéves késéssel bár, de olvasói levélben kell reagálnom rá. Az a kis verscsokor fogott meg, amelyet egy bizonyos Mohácsi Sándorné írt.
A szerkesztők nagyon jól megérezték, hogy azok a szövegek, amelyeket a felületes szemlélő dilettáns alkotásoknak bélyegezne, sokkal többet rejtenek magukban, mint első látásra gondolnánk, s vétek lenne nem közölni őket. A versekhez csatolt szerkesztői közlemény írója Weöres Sándor-i ihletést tulajdonít a rövidke verseknek, s megállapítja, hogy a szerző változó színvonalú rímjátékaiban „föl-fölcsillannak a költészet fényei”. Ez valóban helytálló, azonban úgy vélem, ennél többről van szó, amikor úgy érezzük, hogy ezek a csak ránézésre együgyű versek képesek még a rafináltabb irodalmi ízlésű olvasókat is valamilyen különleges, zavarba ejtő tapasztalatban részesíteni.
Amikor a szerkesztők Weöres Sándorhoz közel álló versízlést vélnek felfedezni Mohácsi Sándorné szövegeiben, alighanem a jobb híján gyermekverseknek nevezett ornamentális költemények költőjére gondolnak; pedig eszünkbe juthat róluk a Psyché szerzője és a Három veréb hat szemmel összeállítója is. Ugyanis a közölt versekből modern metaforikájuk és nyelvezetük ellenére meglehetősen élesen rajzolódik ki egy Faludi Ferenc-es rokokó hagyomány, s felvillannak bennük a még régebbi magyar költészet nyomai is. Megdöbbentő például, hogy a Parlagi ligetszépe c. szöveg majdnem ugyanazokat a szavakat rímelteti, amelyeket egykor Rimay, s az őt utánzó számos versíró: a hagyományos „Velence – kemence – szelence” rímet Mohácsi Sándornénál „kedvence – szelence” formában olvassuk. A manierista bravúrrím még számos helyen felbukkan, s egy olyan szakember, mint Kovács Sándor Iván bizonyára jókat tudna belőlük csemegézni.
Tudatosan választott regiszterrel lenne dolgunk? Valódi költői játékkal? Nagyon úgy sejtem, hogy ha Mohácsi Sándorné afféle témákat feszegetne, mint Spiegelmann Laura, profi szerzőt gyanítanánk a név mögött. Természetesen nem hiszem azt, hogy egy versíró Cso-
konai Lili állt volna elő, de arra mindenesetre rávilágítanak ezek a kis versikék, hogy irodalmi ízlésünk, esztétikai ítélőképességünk milyen bizonytalan talajon is áll sokszor. Ám éppen ez a bizonytalanság teszi lehetővé, hogy a kortárs líra fősodrától ugyancsak eltérő s igazi költői profizmusról nem árulkodó szövegek is néha érdekesek és értékesek legyenek számunkra.
Ezúton köszönöm meg a szerkesztőknek, hogy megvolt az érzékenységük a versek közléséhez.

Tisztelettel: Förköli Gábor