Lackfi János–Vörös István

APÁM KAKASA

Egy rendhagyó vállalkozás margójára

Alulírottak különös vállalkozásba fogtunk 2008 nyarán a Berlin–Zsámbék tengelyen, az internet közvetítésével. Összeszedegettük gyerekkorunk legkonokabban fülünkben csengő „versemlékeit”, az iskolában vagy otthoni körben hallott, tanult, olvasott, legbensőbbé lényegült szövegkorpusznak foszlányait. „Este jó, este jó”; „nagy bánata van a cinegemadárnak”; „süt a pék, süt a pék”; „alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom”; „este van, este van, ki-ki nyugalomba”; „aludj el szépen, kis Balázs”; „volt egyszer egy iciri-piciri házacska”; „Laci, te, hallod-e?” – van-e közülünk, akinek belső verklijén sosem csendültek fel ezek a régi melódiák? Ősiségbeli leletek, velük kezdődik egy-egy élet írásbelisége. Miután a szövegegyüttes megvolt, ketten kétféle nézőpontból, hol értelmi, hol fonetikai szálon indítva (az „este jó”-ból például „este rossz” és „este hó” lett) írtunk parafrázisokat az egyes versekhez. Főhajtás ez persze a minket is nemző költészeti hagyomány előtt, ám ugyanakkor nem kötelező hajbókolás, hanem évődő, kötözködő, szeretetteli civódás. Ojtani nem lehet bemetszés nélkül, márpedig mi nem karácsonyfadíszekkel, hanem eleven gyümölcsökkel kívántuk teliaggatni a hagyomány aranyfáját. Hadd közöljünk alább egy-egy darabot a fenti címen létrejött gyűjteményből, mely a maga egészében a Noran kiadó gondozásában lát majd napvilágot a 2009-es évben.