Czilczer Olga

A TITKOS ÍRÁS

Először a graffitival ékeskedő-éktelenkedő kerítésre vetette magát. Aztán kisajátította a fát is. Az ő keze írt-e kékkel-zölddel, nem tudta.
Éjszaka nekivetette hátát a titkos írás objektumának: így aludt a fa alighanem. Az ember egy árnyék ablakába könyökölt, innen szemmel lehetett tartani minden ágrezdülést, tovább álmodni a levéltelen ágközi történeteket.
Mire kiálmodta magát, megéhezett. Fogta az ágbogas villát, a reggelije ott volt a tányéron. Ha az ég kővel lett volna kívánatos, s nem felhőgaluskákkal, akár János vitéz egyik óriásának is hihette volna magát.
De mi mindenre jó egy öreg tölgy? Beült a koronafotelba. Innen majd a tévét nézi. Indult a 8-as troli, a Bözsik, a Pannik, a Palkók, a ház folytatásban közvetített legújabb fejezete. Korábbi otthona, a kapualj, megtelt nyikorgással. Aztán az utolsó fénycsík is kilépett. Egészen a megállóig írta magát. Csak nem esküdtek ellene? A fa még a birtokában. De megindult a kerítése.