Falcsik Mari

ALKALMI

nahát az ötven
pedig én lassan jöttem

lépésben mérve
kezdetben évrôl évre

az ember feljô
s harminctól ott a lejtô

onnan már csúszda
mintha valami húzna:

meglök a negyven
sikerül nem kiesnem

s röpít az ötven
körül a baljós ködben –

szabályos röpte:
a kô lábamhoz kötve

mit hát a könnyek
lefele sokkal könnyebb