Lator László

A SZÖKEVÉNY

 

elfelejtettem a nevét az arcát    meglehet nem is tudtam a nevétaz arcát meg alig láttam sötét volthárom órán át miről is beszéltünkamíg szőlősről nagytarnára értünk    mert csempész volt járt át romániábaoda akkor még könnyen lehetettonnan aztán majd mehetek tovább ha    izlovics lajos hozott vele összeültünk lajos úrnál a nagy lakásbanegyedül élt két lányát feleségétnem tudta melyik tábor nyelte elő szerencsés volt mint muszos megúsztaa ház előtt térré terült az utcainnenfelől a középkori templompetróleumraktár lett és lepusztultonnanfelől a tömb perényi-kastélymegjelenik-e most is éjjelentea  fejetlenül kísértő barátlajos úrék háza előtt a téren    másfél éve volt hogy nyilvánosankivégeztek hat hazaárulótmásfél év kellett már hősök lehetteklesman doktort is nemrég orvosunkatröntgengépében rádióadó voltmásnap pólika elhozta a tollátszép töltőtoll kár ott hagyni a vérbende gondosan megtörölgette tarkakötényében úgy adta nagyanyámnakkéső este indultunk a tiszáraa kankóvárnál volt-perényi-birtokszéthordták háznak mohos köveititt jönnek majd a műúton a szovjettankok mutatta tán két éve volt csehügyvéd nagybátyám így-úgy várta őketel is vitték a cseh-magyart örökrea vasúti töltésen gyalogoltunkszekercének feltételes megállóde vonat persze nem járt arra régenhiába hogy a hegy alatt sötétbena házak kertek most is ismerősektavalyelőtt az aljban még barackotmeg cigányalmát szedtem hézserékmontszagú elhagyott présháza mellettakkor megvoltak még a szűk-teraszosszőlők majd nemsokára letaroljáka borházhoz meredek dombos-árkossziklás út vitt fel jobb kéztől a forrásodajártunk tarajos gőte laktavalahányszor a sólyomkőre mentünkhollandiai néném ment előttema kaptatókon négykézlábra álltnagy fara volt feszült a szoknya rajtamost lentről láttam sötét volt a kőtömbkomor november végi ég mögötterakasz felett mégis világitotta füzesen keresztül a tiszáhozidejártunk a fahídhoz fürödnikét csonk maradt csak kétfelől belőleott volt a csónak a szárazra húzvaa túlsó parton senki-földje-puszta